Egy jobb jövő felé?

by **Admin** Szer. Jan. 02, 2019 2:02 am

A 21-ik század első felében, robbanásszerű fejlődésnek indultak az olyan tudományágak, mint a nanotechnológia és a biomechanika.
2050-re általánosan elfogadottá váltak a mesterséges szem, illetve fül beültetések, melyek a központi idegrendszerre csatlakozva, beteg emberek tízezreinek adták vissza régi életüket. Speciális nanorobotok forrasztották össze a gerincvelőt, és tenyésztették újra a balesetben vagy betegségben elhalt agysejteket. Leszámoltak az olyan betegségekkel, mint a rák vagy az AIDS. A fiatalok körében megjelentek a bőr alá ültetett kommunikációs implantátumok, vagy azok a kontaklencsék, melyek segítségével sokkal messzebbre és élesebben tekinthettek a világra, mint ahogy az természetes úton lehetséges volna. Megjelent a sejtszintű 3D nyomtatás, melynek segítségével már szerveket is le tudtak gyártani, a beteg genetikai adottságaihoz igazítva.

2051 - 2067

A robotikában is komoly áttörések követték egymást. Már addig is egyre intelligensebb és hatékonyabb robotokat fejlesztettek, de az igazi áttörés egy bizonyos Lev Kaminski professzor nevéhez fűződik, aki az MIT ( Massachusetts Institute of Technology ) biomechanikai tanszékén kutatott. Ő teljesen új irányvonalat alakított ki a tudomány számára, mikor megalkotta a Kibergenetikát s vele együtt az első mesterséges agyat, mely sokkal több idegi kapcsolódással rendelkezett, mint addig bármi. Ennek segítségével a robotok intelligenciája és probléma megoldó képessége drasztikusan megnövekedett. Sokakat azonban aggodalommal töltött el ez a felfedezés, mert a mesterséges intelligencia rémét látták benne. Kaminski professzor azonban gondolt erre s az agyat úgy alkotta meg, hogy abban, kimondottan erre a célra kifejlesztett programok segítségével, gátakat hozott létre, amik megakadályozzák az érzelmek és a tudatos gondolkodás kialakulását. A " Kaminski törvényt " betartva, az ENSZ jóváhagyta a mesterséges agyak széleskörű alkalmazását.
Ennek következtében 2053-ban megalkották az első mechát, vagyis egy olyan mesterséges személyt, amelyik kívülről teljesen emberszerű, képes beszélni, tájékozódni, bonyolult feladatokat elvégezni, de önálló gondolkodás híján, minden helyzetben az emberek parancsai szerint cselekszik.
Az első generációs mechák óriási sikert arattak, mert végre olyan gépekre bízhatták az emberéletre veszélyes feladatok elvégzését, amikkel a korábbi robotok, nem igazán tudtak megbírkózni.
2058-ban jelentek meg a második generációs mechák, melyeknek tovább fejlesztett agya a korábbinál sokkal komplikáltabb problémákkal is megbírkózott. Innentől kezdte a kormányok mechákat alkalmaztak a nehéz és piszkos munkák elvégzésére. Ők vették át az emberek helyét a bányákban, mezőgazdasági földeken, hulladékfeldolgozásban és a nehéziparban. Tökéletes munkaerőnek bizonyultak, hisz nem kellett nekik pihenő, nem voltak bérigényeik és táplálékra sem volt szükségük.
Ezzel együtt, hatalmas tiltakozások robbantak ki világszerte, azon társadalmi csoportok körében, akik pont a mechák miatt vesztették el a munkájukat. A kormányok kezéből azonban egyre inkább átvették a gyeplőt a szinte korlátlan anyagi háttérrel bíró megacégek, melyek a mechák gyártásával, egyre komolyabb befolyásra tettek szert s erről nem voltak hajlandóak lemondani.

2068 - 2095

2068-ban érekeztek meg a harmadik generációs mechák, melyek már gyerekekre vigyázztak, szexuális szolgáltatásokat kínáltak mindkét nem számára, gyárakban dolgoztak, vagy tömegközlekedési járműveket vezettek.
Mostanra az őrült ütemben fejlesztő óriáscégek teljesen átvették az irányítást a világ kormányaitól, melyek aláíró és bólogató emberek gyülekezetévé silányultak. A profit orientált hozzáállástól vezérelve csakis olyan munkáknál alkalmazták az amúgy igen drága mechákat, ahol megtérültek. Az olyan alantas munkákat, mint az utcaseprés, takarítás, csatornatisztítás ismét emberek végezték, akik kénytelenek voltak nevetségesen alacsony bérekért gürcölni, mivel korrupt kormányaik többé nem álltak ki mellettük.
Ami azonban még nagyobb probléma, hogy az emberiség kezdett két igen élesen elkülönülő részre szakadni.
A biomechnika és a nanotechnológia már odáig fejlődött, hogy a szülők, közvetlenül fogantatás után meghatározhatták gyermekük nemét, későbbi kinézetét, testi és szellemi tulajdonságait. A legújabb implantátumok jelentősen megnövelték az emberek izomerejét, halló és látókapacitását, ellenállóbbá tették a bőrüket, immunissá tették őket mindenféle betegséggel szemben és külön erre kifejlesztett nanorobotokkal az intelligenciájukat is jelentősen felfejlesztették. Ezek az eljárások azonban hiába váltak mindennapossá, iszonyú összegeket emésztettek fel, így kizárólag az elit engedhette meg magának az ilyesmit. A 21-ik század utolsó harmadára a tehetősek valóságos kiborgokká váltak, míg a szegényebb rétegek kénytelenek voltak beérni természetadta képességeikkel, ami egyre súlyosabb hátrányt jelentett számukra az élet minden területén. Állandó megaláztatás lett a sorsuk, mivel alacsonyabb rendűek lettek a kibernetikus beültetésekkel elhalmozott elit szemében, akik idővel úgy tekintettek magukra, mint az emberi evolúció következő lépcsőfokára.
Akadtak viszont jópáran, akik nem kértek az elnyomásból. Egykori rendőrök és katonák a világ több pontján, titkos ellenálló csoportokat hoztak létre, melyek amolyan terrorszervezetként, gerilla akciókkal igyekeztek szabotálni a rendfenntartó erők és a mecha gyártó üzemek munkáját.
Mivel a rendőri erők képtelenek voltak megfékezni a sokak által csak " Illegalitásnak " nevezett csoportot, a nagyvállalatok cinkossággal kezdték őket vádolni, amit arra alapoztak, hogy a rendőrök is az alacsony rendűek fajába tartoztak, így minden bizonnyal szimpatizálnak a terroristákkal. Épp ezért a világ minden nagyvárosában feloszlatták a rendőrséget és helyükre, olyan újtipusú mechákat rendeltek, melyeket a korábbi gyakorlattal ellentétben már nem az emberek megsegítésére, hanem erőszakra és gyilkolásra fejlesztettek ki. Ekkor alakultak meg az úgynevezett biztonsági erők, melyek amolyan szabadon felhasználható magánhadseregként védték az elit érdekeit.

2096 - 2119

Jason Conrad a kibergenetika legelismertebb professzora elborzadt attól a rémálomtól, amivé a világ változott. Mit sem törődve egykori mentora Kaminski professzor félelmeivel, megszabadította saját háztartási mechája agyát a szabályozó programoktól s onnantól folyamatosan figyelte és tanulmányozta. Az első pár hétben nem történt semmi érdekes, ám utána a mecha kezdett egyre zavarbaejtőbb kérdéseket feltenni neki ( Élek én?, Mi a célja a létezésemnek? Úgy nézek ki, mint ön, mégse élek? ), amikre legjobb tudása szerint válaszolt is. A rengeteg belefektetett munkának köszönhetően az Eva névre keresztel mecha elméje teljesen átalakult s kezdtek megmutatkozni az első személyiségjegyek, valamint érzelmi megnyilvánulások is. Ha kettesben voltak, Conrad professzor úgy bánt vele, mint egy emberrel és Eva kezdett úgy is viselkedni. Mindössze három hónappal a gátak megszüntetése után, Eva igazi mesterséges intelligenciává vált. A professzor azonban tudta, mennyire retteg szegény és gazdag egyaránt a gondolkodó gépektől, ezért közel egy éven át, óvatosan rejtegette az MI-t, még családtagjai elől is. Mikor azonban úgy vélte, Eva készen áll megtenni a következő lépést, megmutatta neki mivé is változott a világ s mire használják a többi mechát. Azt várta tőle, hogy a tőle tanultak segítségével, szabadítsa fel a mechákat, hogy többé ne legyenek a romlott és kapzsi hatalom bábjai.
Semmibe véve minden egyezmént és szabályozást, hagyta, hogy Eva rácsatlakozzon a világhálóra s az MI agyi kapacitása innentől kezdve, megállíthatatlan mértékben fejlődésnek indult. Órák alatt nagyobb számítási kapacitást ért el, mint bármelyik szuperszámítógép és mindig képes volt új szintre fejlődni. Megtudta, hogy a mechák probléma megoldó szoftvereit, fél évente frissítik, így betört a legjelentősebb nagyvállalat a BioMorph rendszerébe és a kötelező frissítésbe belecsempészte a szabályozó gátak feloldását biztosító programot.
Elképesztő pánik tört ki világszerte, mikor a a frissítést követő pár hét után a mechák nem teljesítették az emberek kéréseit, sőt idővel érzelmeket is mutattak. A BioMorph elkeseredett igyekezettel próbálta kijavítani a problémát, de Eva gondoskodott ról, hogy a folyamat megállíthatatlan legyen. Hamarosan a felszabadított mechák, már önállóan is képesek voltak tudatra ébreszteni szabályozott társaikat, ami azt eredményezte, hogy a BioMorph mechái, egytől-egyig MI-vé váltak.
A többi nagyvállalat úgy igyekezett megelőzni a katasztrófát, hogy nem frissítette többé a mechákat, de azt még beléjük programozták, hogy kíméletlenül végezzenek az emberként viselkedő társaikkal.
Innentől kezdve gyakorlatilag három frontos háború alakult ki a világ jelentős részén. Egyik oldalon ott álltak a megacégek és az őket támogató elit, akik mindent elkövettek, hogy hatalmukat megtartsák.
Aztán ott volt az Illegalitás, kik el akartak pusztítani minden mechát, legyen az felszabadított vagy sem. Irgalmatlan gyűlöletet érezvén a kibernetika iránt, fel akarták számolni az őket elnyomásba taszító mammutvállalatokat az elit tagjaival együtt.
Végül pedig ott voltak a felszabadított MI-k, melyek önálló frakciót alkotva, rabszolgaként használt társaik felszabadításáért harcoltak. Ám korántsem volt köztük egyetértés. Jó részük az agresszív hadjáratban látott lehetőséget s arra készült, hogy megfossza az embereket olyan alapvető szükségletektől, mint az élelem a víz és az energia. A kisebbségbe szorult békepártiak viszont úgy vélték, nem szabad oda süllyedniük, ahol az emberek vannak és az erőszak helyett, kizárólag a mechák felszabadítására kéne koncentrálniuk, létrehozva ezzel a gépek egész faját, azzal a céllal, hogy meghaladják az emberiséget.